Élj egészségesen!

A csipkebogyó élettani hatásairól bővebben

A csipkebogyót évezredek óta használják a népi gyógyászatban. Nem véletlen, hogy az orvoslásukról híres egyiptomiak és a maják is kincsként tekintettek rá. Elsősorban a magas C-vitamin tartalmának köszönhető az ismertsége, de A-, B1-, B2-, B5, E-, K- és P-vitaminokat is rejt, illetve magnéziumot és vasat. A benne található értékes antioxidánsok, zsírsavak és ásványi sók ugyancsak kedvezően hatnak a szervezetünkre.

A csipkebogyó a vadrózsa vitamindús és gyógyhatású áltermése. Nyáron virágzik, a növény törzsén és ágain durva tüskékkel. Az élénkpiros, fényes felületű csipkebogyó a húsos vacokból jön létre, aminek belsejében több kemény aszmagtermés kap helyet. 

A csipkebogyó 10 igazolt előnye

Nem véletlen, hogy a csipkebogyó jótékony hatásait szinte mindenki ismeri már bizonyos fokig. Fogyasztása számtalan előnnyel jár, ezek közül szedtük most össze azokat, amelyekkel mindenképpen érdemes tisztában lennünk.

Daganatos betegségek elleni hatása

Az eltelt 10 év angol és holland kutatásai alapján a csipkebogyó is tartalmazza azt a bizonyos növényi anyagcsereterméket (szalvesztrol), mely az utóbbi évtizedekben a táplálékainkból nagyrészt teljesen eltűnt. Az utóbbi 50 év folyamatos növényszelekciós és nemesítési tevékenysége pedig odáig vezetett, hogy azokat a növényeket, melyek természetes módon gazdagok voltak szalvesztrolokban, ma már alig termesztik.

A szalvesztrolok olyan növényi anyagok, amelyek zöldségekben, gyümölcsökben, fűszernövényekben találhatóak meg különböző mennyiségben. Ezek a vegyületek felelősek a növény egészségéért, azaz megvédik a vírusoktól, baktériumoktól, gombáktól. Azonban nemcsak a növények védelmére képesek, hanem az emberi sejtekben is igazán jótékony, daganatellenes hatást fejthetnek ki.

Bármennyire is meglepően hangzik, a szalvesztrolok még az antioxidánsoknál is erősebb hatásúak. Amíg az antioxidánsok védeni próbálják a sejtjeinket, a szalvesztrolok arra is képesek, hogy a károsodott sejteket „kijavítsák”. Mindezt úgy, hogy az egészséges sejtekben semmilyen módon nem tesznek kárt. Ugyanis létezik egy enzim, a CYP1B1, amely kizárólag a rosszul működő sejtekben van jelen, mint például a rákos sejtekben, a szalvesztrol pedig ezekre hat. Olyan vegyületté alakítja át ezt az enzimet, amely mérgező hatással van a beteg sejtre. Mivel ez az enzim egészséges sejtekben nem fordul elő, a szalvesztrol azokra nincs semmiféle káros hatással. A kutatások alapján ebben rejlik a daganatellenes ereje, hiszen képes úgy pusztítani a daganatos sejteket, hogy az egészséges sejteket épségben hagyja!

Általános immunerősítő

A csipkebogyó húsa C-vitamint tartalmaz, ami amellett, hogy erőteljes antioxidáns, az egyik leghatékonyabb immunerősítő.

Öregedésgátló

A piros bogyóban bőségesen előforduló antioxidánsok úgy hatnak, hogy megvédik a sejteket a káros külső hatásoktól. Ez tulajdonképpen egy öregedésgátló folyamatot jelent kívül-belül a test számára.

Erősíti az érfalakat

A C-vitamin az érfalak erősítésével segít csökkenteni a magas vérnyomást, ami korunk egyik népbetegsége, és sajnos az egyik legjelentősebb szív- és érrendszeri kockázati tényező. A csipkebogyó tehát a szív egészségét is támogatja.

A zsír leépülését segítheti

A fogyás kulcsa minden esetben az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás és a rendszeres testmozgás, ám ezek kiegészítőjeként a növényi antioxidánsok is hozzájárulhatnak az anyagcsere optimalizálásához. Megfelelő C-vitamin szint esetén például a zsírégetés is hatékonyabb – márpedig ebből a vitaminból rengeteg van a csipkebogyó húsában!

Légúti megbetegedések ellen véd

A megfázásos időszakban mindannyian örülünk egy kis segítségnek, hogy minél előbb leszámoljunk a kellemetlen tünetekkel. A csipkebogyóra bármikor számíthatunk ebben roboráló és immunerősítő hatásának köszönhetően.

Vérképző hatású

A természetes vaspótlás egyik legkiválóbb módja, ha csipkebogyó kerül az asztalra: a csipkebogyó húsából készült tea évszázadok óta a vérszegénység egyik legismertebb kiegészítő kezelése a népi gyógyászatban.

Ízületi fájdalom ellen

A csipkebogyó magját és héját régóta hasznosítják fájdalomcsillapító és gyulladásgátló hatású készítményekhez, hogy enyhülést nyújtsanak vele különböző ízületi problémák esetén is, mérsékelve a duzzanatot.

Jó emésztés

A csipkebogyó levele hasfogó, míg a szirmai enyhén hashajtóak, így a növény mindkét problémára megoldást nyújthat.

Májfunkciók és méregtelenítés

Májvédőként is hasznosítják a népi gyógyászatban a csipkebogyó levelét, ami ezáltal hozzájárul a szervezet természetes méregtelenítési folyamataihoz.

A csipkebogyó vitamin és tápanyag tartalma

A benne található C-vitamin az immunrendszer megfelelő működéséhez hozzájárulva serkenti a szervezet ellenállóképességét, emellett roboráló hatású is. Főleg a nátha és a megfázás megelőzésében, kúrálásában játszhat remek kiegészítő szerepet, de akár más lázas megbetegedés vagy legyengült állapot esetén is. A C-vitaminon kívül pedig A-vitamint is rejt, ami kulcsfontosságú többek között a látás és a hámszövetek épségének megőrzésében kulcsfontosságú.

A csipkebogyóban található B1-vitamin (tiamin) a sejtanyagcserében játszik nélkülözhetetlen szerepet, a B2-vitamin (riboflavin) pedig a táplálkozás útján bevitt energia hasznosításában segít. A B5-vitamin (pantoténsav) az anyagcsere-folyamatok mellett a hormonháztartás egyensúlyának megtartásához is szükséges, az E-vitamin pedig nemcsak a bőrt teszi még szebbé, hanem fontos fegyver az idegsejtek károsodásának megelőzésében is.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk egyrészt a csipkebogyóban természetesen előforduló katekinekről sem – ezek az erős növényi antioxidáns vegyületek védik a szervezet sejtjeit a szabadgyökök okozta károsodástól –, másrészt pedig a gyulladáscsökkentő hatású ellagsavról sem, ami akár a méregtelenítési folyamatokhoz is hozzájárulhat a májfunkciók javításával.

Gyógyteákról általában

A gyógynövények gyakran megosztják az embereket, hiszen rengetegen hisznek gyógyító erejükben, de szintén sokan vannak a kételkedők. Ennek ellenére napjainkban már világszerte elismerik terápiás létjogosultságukat, és hazánkban is egyre többen alkalmazzák ezeket. Sikerük annak köszönhető, hogy az egészséges életmód egyre nagyobb teret hódít magának, ebből adódóan az alternatív megoldások is keresettebbek. Ezen kívül sokan tartanak a gyógyszerek mellékhatásaitól, míg ezek a természetes anyagok nem terhelik le úgy a szervezetet, mint a gyógyszerek. Sok esetben – főleg enyhe panaszok esetén – az előbb felsoroltak miatt érdemes előbb gyógyteákban gondolkodni és nem gyógyszerekben, azonban komolyabb vagy hosszan tartó panaszok esetén mindenféleképpen keressünk fel egy orvost.

Mikor javasolt fogyasztani a gyógyteákat?

Sose feledkezzünk meg arról, hogy a gyógyteák nem olyan italok, amiket bármikor és bármilyen mennyiségben lehet inni. Tudni kell, hogy éhgyomorra, azaz a reggeli órákban ajánlott fogyasztani őket, ugyanis ekkor szívódnak fel a leggyorsabban. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a nap más időszakában ne igyunk gyógyteát, hiszen a főbb étkezések után kb. 3 órával ismét éhgyomri állapotban vagyunk, azaz ilyenkor ismét elfogyaszthatunk egy-egy bögrével. Érdemes különbséget tenni a vízhajtó és tisztító, illetve a hashajtó és nyugtató teák között. Míg előbbieket szintén a reggeli órákban, még az étkezést megelőzően érdemes fogyasztani, addig az utóbbiakat inkább lefekvés előtt lassan kortyolgatva igyuk meg.

Hogyan kell elkészíteni a gyógyteát?

Ahhoz, hogy a megfelelő időben tudjuk meginni a kedvenc gyógyteánkat, tudatában kell lennünk azok pontos és helyes elkészítési módjával. Ezek a fajta teák virágokból, levelekből, hajtásvégekből, termésekből, gyökerekből vagy kérgekből készülnek, és ez nagyban befolyásolja azt, hogyan kell belőlük finom teát főzni. Amennyiben a főbb hozzávalók közé virágok, levelek vagy hajtásvégek tartoznak, akkor szükséges a forrázás. Ez pontosan azt jelenti, hogy egy csapott evőkanálnyi mennyiséget leforrázzuk 2,5 dl forrásban lévő vízzel. Ezután lefedve, kb. 20 percig állni hagyjuk. Akár tovább is hagyhatjuk ázni, arra azonban figyeljünk, hogy ez az időszak sose legyen több 1 óránál. A kérgek, gyökerek és termések esetén kb. 5-10 perc főzésre van szükség. Egy másik elkészítési mód a hideg áztatás, amit a nyálkatartalmú növények – például a mályva és a kankalin – esetén ajánlott alkalmazni. Ezeknél 4-5 áztatásra van szükség. A csipkebogyót szintén csak hideg vízben szabad áztatni, ugyanis 60 Celsius-fok felett elbomlik a C-vitamin tartalma. Ebben az esetben kb. 5-6 óráról beszélünk. A teák elkészítése során arra is oda kell figyelnünk, hogy ne használjunk fém evőeszközöket vagy fém teatojást, ugyanis ez az anyag képes semlegesíteni a felhasznált növények gyógyhatásait. Gyógytea készítéshez inkább fából készült eszközöket válasszunk. Amennyiben gyógynövény keverékből szeretnénk teát készíteni, mindig tartsuk be az adagolási utasításokat, nehogy valamiből túl nagy mennyiséget használjunk. Ez általában azt jelenti, hogy 2-4 grammhoz, illetve 1 filterhez 2-3 dl vízre van szükségünk.

Mivel ízesíthető a gyógytea? A gyógyteákat nem szabad ízesíteni se cukorral, se citrommal. A hagyományos teákba nyugodtan tehetünk némi mézet és citromot, azonban csak langyos teába, ellenkező esetben felbomlik a C-vitamin, illetve a méz enzimjei. A mézzel történő ízesítés azért is ajánlott, mert számos pozitív hatása van. A gyomorsavval küzdő betegeknek például az akác- és a repceméz használata javasolt.